Kedves Ünneplő Közönség!
1848 március 15. a leginkább velünk élő nemzeti ünnep. Történelmünk egyik sorsfordítója, mert ekkor indult el nemzetünk azon az úton, aminek a vége egy a demokratikus értékeket is tisztelő, boldog és sikeres Magyarország is lehetett volna!
Március 15-e kivételes történelmi esemény a magyarok életében, amelyre nemzedékről nemzedékre emlékezni akarunk, évfordulóját meg akarjuk ünnepelni.
A forradalomban és szabadságharcban egy olyan közösség jött létre a magyar emberekből, akik nem elnyomottként és elnyomóként álltak szemben egymással, hanem egyenlő polgárokként akartak létrehozni valami újat, többet, fontosabbat annál, ahogy korábban együtt éltek.
Sajnos olyan korban élünk, amikor elmondhatjuk ma sem valósultak meg azok a vívmányok maradéktalanul, amelyekért a forradalom fiatal hősei, Petőfi Sándor, Vasvári Pál, vagy Jókai Mór küzdöttek.
165 év múltán is sajnálatosan aktuálisak a sajtó szabadságáról, a felelős kormányzásról, a törvény előtti egyenlőségről, a közteherviselésről szóló követelések
Ma a közszolgálati médiában az ellenzéki hangnak, véleménynek nem lehet helye, miközben elbocsájtják azokat az újságírókat, akik nem szolgálják ki a hatalmi önkényt, de békésen demonstrálni sem hagyják őket!
A Hatalom javaslom fontolja meg Széchenyi István sorait „Csak a gyenge szereti önmagát, az erős egész nemzeteket hordoz szívében.”
Kedves Ünneplő Közönség!
Március 15-e remény országának lehetőségét hozta, ma sajnos Magyarország a reménytelenség állama. Az áprilisi törvények felszabadították a falvak szorgos népét és földet adtak nekik. Ma elveszik a több tíz éve bérelt földeket a megművelőitől, és újfeudalizmust építve az oligarchák között szétosztják!
Március 15 fiatal hősei közteherviselést akartak! Vajon van e közteherviselés ott, ahol a kormányt kiszolgáló klientúra állami pénzből meggazdagodott tagjai ugyanannyi adót fizetnek, mint az éhbérért dolgozó ápolónők, fizikai dolgozók, tanárok?
Kedves Ünneplő Közönség, Hölgyeim és Uraim!
Azt hiszem 1848 március 15-én a forradalom fiatal hősei mindenkinek példát mutatattak! Korábban sosem látott lelkesedéssel elsöpörtek egy dohos, molyrágta kormányzatot.
Ajtót mutattak az elnyomás, a békétlenség, a maradiság rendszerének.
Kéz a kézben kell együtt haladnunk azért, hogy esélyt és reményt adjunk Magyarországnak! Sokan még mindig azt vizsgálják milyen a vele együtt haladó. Elég demokrata e, szép e, jó e?! Sokan fanyalognak, hogy rosszul mutat a sajtó vágóképein, ha egyik-másik demokratával együtt mutatkoznak.
Március hősei nem ezt tették, Petőfi, Jókai nem így cselekedtek! Nem azt nézték mi az ami szétválasztja a nemzetet, hanem azt, hogy mi az ami egyesíti. Összefogtak mindazokkal, akikkel egy volt a gondolatuk: „Modern Magyarország, demokratikus állam!” Nem csak névleg törekedtek arra,hogy együtt sorakozzon fel a szabadságért polgár, nemes és jobbágy, hanem meg is valósították azt!
Március 15 hősei felrázták az országot és egyesítették a nemzetet!
Ezt kell tennünk most is!
Új demokráciát kell építenünk, új Alkotmány kell, sajtószabadság és közteherviselés!
A Remény a Lehetőségek és a Szabadság országát kell felépítenünk közösen! Olyan országot, ahol minden aktív korú család legalább egy tagja biztos megélhetéssel rendelkezik.
Olyan országot, ahol a fiatalok Magyarországon keresik boldogulásukat!
Olyan országot, ahol rend és béke van!
Olyan országot, amelyben mindenkinek helye van, akár jobboldali, akár baloldali. Akár gazdag,akár szegény, legyen bármelyik nemzeti vagy etnikai kisebbség, vallási csoport tagja.
Ehhez pedig Változás kell!
Kérem engedjék meg,hogy végül Kossuth Lajos szavait idézzem: „A haza örök, s nem csak aziránt tartozunk felelősséggel, amely van, hanem az iránt is amely lehet. s lesz!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.