Nem vagyok egyedül a környezetemben, akit elképeszt az, hogy a társadalom ingerküszöbe mennyire magasan van. Vajon hány embernek kell megfagynia, hogy az emberek többsége rájöjjön: valami nincs rendben ebben az országban? Még mit kell lenyúlnia, leállamosítani a kormánynak, hogy az emberek lássak: valami nincs rendben ebben az országban? Még hány - senkivel sem egyeztetett - törvényt kell áterőltetni napok alatt a szavazógépeken, hogy az emberek lássák : valami nincs rendben az országban?
Úgy tűnt, most se lesz másként. A pedagógus szakszervezetek csak tárgyalgatnak a kormánnyal, miközben a legfontosabb követelésekről a kormány nem is hajlandó vitatkozni? Azt értem én,hogy a fideszes szavazógyár által gyártott törvény több egyeztetési kört ír elő, de ha nincs miről tárgyalni,akkor miért kell belemenni ebbe a csőbe újra és újra?
Úgy látom,hogy ez a helyzet kezd megváltozni.
Magam tanárként mindig azt vallottam: nemcsak a pedagógus oktat és nevel, hanem egyben őt is oktathatják,nevelhetik a diákok. A tanári pálya egyik csodája az, hogy hatással lehetünk több generációra, megmutathatjuk nekik a "szépet és a jót", de bizony a gyerekek is hatással vannak ránk: új szemléletükkel, megközelítésekkel, botlásaikkal,kiállásukkal. Ahogyan a jó pedagógus oktatva nevel, ez valahogy visszafelé is így történik: a jó tanár reagál a diákjaira, nevelődik általuk.
Azt gondolom az utcán tüntető középiskolás diákok és felsőoktatási hallgatók ma nekünk adtak leckét. Leckét attak abból,miként kell egy magába szerelmes hatalommal szemben viselkedni. Mivel fidesz csak a saját maga által elképzelt torz valóságot látta, ezért nagyon bölcsen nem tárgyalnak velük. Ragaszkodnak a saját követelésekhez, amelyhez immáron a rektorok és a pedagógus szakszervezetek is csatlakoztak.
És mi a fidesz válasza minderre? Az oktatási kormányzat napokig nem érezte,hogy bármilyen probléma lenne, majd Orbán egy romkocsmába néhány fiatal hatására olyan új irányokat jelentett be, amelyek gyökeresen eltérnek az eddig szajkózottaktól. Persze egy demokráciában ilyenkor a miniszter lemond, bár szerintem ez amúgyis csak napok kérdése...
A diákok azonban nem dőltek be. A tőlük idősebbektől eltérően ők tudják: egy önimádó diktátor szava semmit sem ér.Folytatták tüntetéseiket, amelyek egyre kiterjedtebbek, egyre átfogóbbak lettek. ma már ott tartunk: az oktatás minden szereplője velük tart.
Remélem a következő napok megmutatják,hogy a leckét megtanultuk!
Megtanultuk a diákjainktól, hogy ki kell magunkért állni! Megtanultuk, hogy ha olyan embereket fenyegetnek, akik nem képesek önmagukat megvédeni- ki kell állni! Megtanultuk, hogy a torz, magába szerelmes hatalom álegyeztetéseibe, zsarolásaiba nem szabad belemenni, hanem ki kell állni!
Kiállni egymásért, magunkért!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.