Asztalos János ezredes Pozsonyban született. Apja cipész volt. Négy polgári osztály elvégzése után, 1932-től aranyművestanonc volt. 1936-ban belépett a Vasas Sport Clubba, 1937-ben tagja lett a Nemesfémipari Munkások Szakszervezetének és az MSZDP-nek. Részt vett a Vörös Segély munkájában. 1940 februárjában katonai szolgálatra vonult be, részt vett az erdélyi bevonulásban. 1941 őszén szakaszvezetői rendfokozattal szerelt le. Bekapcsolódott a függetlenségi mozgalomba, emiatt 1942 májusában letartóztatták és másfél év szabadságvesztésre ítélték. Kiszabadulása után Nagykanizsára internálták. 1945-ben részt vett Nagykanizsán az MKP megalakításában, majd Zalaegerszegen végzett pártmunkát. 1945 áprilisában az MKP IX. kerületi bizottságán dolgozott, később a Budapesti Pártbizottság tömegszervezeti osztályának volt instruktora. 1946 őszén a budapesti I. kerületi pártbizottság titkára. 1947 júniusától a budatétényi pártiskola vezetője. 1948 áprilisában vonult be a Magyar Néphadsereghez, századosi rendfokozattal beosztották a Műszaki Hadosztályhoz nevelőtisztnek. 1948 őszén őrnagyi rangban áthelyezték a Kossuth Akadémia Politikai Osztályára. 1948 végétől a törzs- és a főtiszti tanfolyam, 1949 júliusától a Térképészeti Intézet politikai tisztje, szeptembertől a Tüzértiszti Iskola pártbizottságának titkára. 1950 májusában a Dózsa gyalogostiszti iskolára került, ahonnan 1951 novemberében az 1. honvéd kerület parancsnokának politikai helyettesévé nevezték ki. 1950 augusztusában alezredessé léptették elő. 1953 májusától a HM Hadtápszolgálat Főnökség Politikai Osztályát vezette ezredesi rangban. 1956. október 23-tól az MDP Budapesti Bizottsága Köztársaság téri épületében lévő ÁVH-s egység egyik parancsnoka, Tóth Lajos ezredes politikai helyettese. Október 30-án, a pártház ostromakor a védelem egyik irányítója. Az épület elfoglalásakor agyonlőtték, és holttestét a tömeg meggyalázta. (forrás MTI 56-os Archívuma).
Az Akadémia bizottsága azon az alapon utasítja el, hogy "halálának körülményei ma is vitatottak, parlamenteri fellépése nem igazolt. 1956 után a „fasiszta ellenforradalmi terror egyik áldozatává” emelték".
Nos. Az, hogy halálának körülményei vitatottak, új információ, de fogadjuk el, hiszen valószínűleg azért azok,mert pl. az Akadémia bizottsága vitatja azokat. Ugyanakkor az bizonyos, hogy a hülyeségekkel felheccelt tömeg a fegyverüket letevő és magukat megadó katonákat brutálisan meggyilkolta és egy részüknek holttestét meggyalázta. Az, hogy ez PONTOSAN hogyan történt lehet vita tárgya, de hogy megtörtént az nem.
Az akadémia bizottságának állásfoglalása sajnos tükrözi azt, hogy 1956-ról ma sem lehet szakmai vitát folytatni. Csak most másért nem. A magasztos forradalom mítoszát nyilván megzavarják azok a tények, amelyek az árnyoldalát mutatják be. Pedig nem kellene. A józan emberek belátják,hogy nincsenek fekete és fehér történelmi események. A józan emberek igen. Az Akadémia Bizottságának nem sikerült.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.