Kiss László

A Lehet Más a Politika Párbeszéd Magyarországért platformjának vasárnapi közgyűlésén az a döntés született, hogy a platform tagjai kilépnek az LMP-ből – közölte Jávor Benedek a párt levelezőlistáján. A platform tagjai egy új pártot akarnak létrehozni. A neve egyenlőre nem ismert, de Jávor Benedek szerint a jövő hét folyamán ez is eldől.

A szakadárok továbbiakban is fenntartják maguknak a jogot „értékeink és meggyőződésünk parlamenti képviseletére”. Nos ez igazán érdekes…  Az LMP joggal kritizálta azt, hogy sok magyar politikus élete folyamán számos pártot „fogyasztott már el”. Ezek után elég nehéz komolyan venni, ha azok,akik kilépnek az LMP-ből megtartják a mandátumukat. Bár lehet,hogy szerintük a mostani LMP már nem az a párt,amibe ők beléptek, de közjogi értelemben megegyezik azzal. A „platformista” politikusok bizonnyal számtalanszor meg fogják kapni a kérdést a választóktól vajon ők nem „megélhetési politikusok” e?

A mandátum visszaadása azonban nem pusztán morális kérdés. Az LMP 15 fős parlamenti frakciójából nyolcan tagjai a Párbeszéd Magyarországért Platformnak: Karácsony Gergely, Jávor Benedek, Szabó Tímea, Scheiring Gábor, Dorosz Dávid, Szabó Rebeka, Szilágyi László és Szilágyi Péter. A platform munkájában a teljes fővárosi frakció, számos önkormányzati képviselő és több mint 130 LMP-s párttag vesz részt.  

Amennyiben a pártszakadás teljes hatású, vagyis a Platform valamennyi országgyűlési  és önkormányzati képviselője elhagyja a pártot, akkor az LMP képviselete megszűnik a fővárosi közgyűlésben, számos megyei jogú városban és a fővárosi kerületek jelentős részében, vagyis azokon a helyeken, amelyek az LMP fellegvárainak számítanak.

 Az LMP korábbi és mind máig kitartó szavazói joggal kérdezhetik, hogy fordulhat elő az, hogy  képviselet nélkül marad az ökopárt olyan településeken, ahol jelentős támogatottsággal bír(t). Ugyanakkor alig hiszem, hogy az ide-oda ülő képviselők kérdése ne fakasztana újabb nehezen gyógyuló sebeket az érintettekben.

Bár Jávor Benedek kijelentette,hogy „frakciószövetségben” gondolkodnak (bármit is jelentsen ez), ugyanakkor alig hiszem, hogy az LMP szó nélkül hagyhatja azt, hogy a stratégiailag legfontosabb településeken szűnjön meg a politikai képviselete. Ha elfogadjuk azt a tényt, hogy az újonnan létrejövő „frakciószövetség” össze tudja egyeztetni az LMP és a még nem létező párt politikáját ( látjuk, ez mennyire jól sikerült eddig is párton belül), akkor is minimum egy nagy adag naivitásra van szükség, hogy elhiggyük azt, hogy az LMP-ből „kiülő” önkormányzati képviselők majd egy személyben lesznek „platformisták” és LMP-sek.

Az ökopárt válsága azonban tovább gyűrűzhet. Ha ugyanis az LMP „szakadárjai” nem tisztázott közjogi helyzetben (nincs megegyezés az elődpárttal, folyamatos veszekedések, odamondogatások, nincs jogilag bejegyzett párt, megosztott pártvagyon kérdése stb.) csatlakoznak más ellenzéki mozgalmakhoz, akkor nagyon gyorsan hitelteleníthetik azokat. A veszély mindenestre fennáll, ezért az ellenzéki együttműködés minimum feltétele kell legyen, hogy a „platformosok” tiszta és megnyugtató jogi és politikai státuszba kerüljenek.

A közeljövő kérdése, hogy tovább mélyül e az LMP és a „szakadárok” válsága, hogy mindennek milyen hatása lesz a magyar politikára. Nem nehéz megjósolni, hogy még nem vagyunk a válságsorozat végén.