Nyugodj békében Miniszterelnök Úr!

Búcsú Horn Gyulától

Mély megrendüléssel értesültünk az MSZP egyik alapítójának, máig meghatározó elnökének, a Magyar Köztársaság volt miniszterelnökének halálhíréről. Osztozunk a család gyászában, nemcsak párttagjaink, hazai tisztelői, hanem a nemzetközi baloldali értékközösség nevében is. Horn Gyula élete, munkássága tiszteletet és elismerést érdemel itthon és külföldön egyaránt. Megkérdőjelezhetetlen hite hazájában, bizalma az emberekben tette azzá a maradandó teljesítményű politikussá, aki történelmi léptékkel mérhető módon járult hozzá Magyarország felemelkedéséhez, nemzetközi elismertségéhez.

Horn Gyula volt az a politikus, aki 1989. június 27-én Alois Mock osztrák külügyminiszterrel átvágta a műszaki határzár egy darabját, amely a vasfüggöny elbontásának jelképévé vált. Ismertséget és elismertséget mindenek előtt a keletnémet menekültek előtti 1989 szeptemberi határnyitás hozta meg számára.

Múlhatatlan érdeme, hogy fáradhatatlan munkával szervezte újjá a hazai baloldalt, építette fel a Magyar Szocialista Pártot. A teljes reménytelenségből jelölte ki a magyar szocialisták megkerülhetetlen helyét a hazai közéletben, amikor vezetésével az MSZP 1994-ben abszolút többséget szerzett a Parlamentben.

Miniszterelnökként következetesen fáradozott Magyarország demokratikus átalakításán, hazánk európai integrációján. Horn Gyula kormánya régen látott zuhanás után fejlődési pályára állította a magyar gazdaságot. Felelős nemzetpolitikájával rendezte viszonyunkat a szomszédos országokkal, ezzel segítve a határon túli magyarság boldogulását és jogainak érvényesülését.

A Magyar Szocialista Párt képviselőcsoportja, a párt valamennyi testülete saját halottjaként búcsúzik Horn Gyulától. Örökre velünk marad emléke. Mindig emlékezni fogunk Horn Gyulára, aki a mélyről jött ember kivételes érzékével ismerte a hétköznapi sorsokat, példás bátorsággal és odaadással tudott megküzdeni a lehetetlennek tűnő kihívásokkal.

Mesterházy Attila
pártelnök-frakcióvezető

Az Átlátszó oktatás című honlap megszerezte a kormányzat frissen elkészült felsőoktatás stratégiáját. Magam ennek rövid elemzésére teszek kísérletet.

 1. Általános megfontolások

 A felsőoktatási stratégia azzal a – már közhellyé vált – alapvetéssel készült, hogy a diplomások körében kisebb a munkanélküliség és nagyobbak a bérek. „Ez a trend annak ellenére sem változik, hogy az elmúlt két évtizedben sokszorosára nőtt a felsőoktatásban résztvevő fiatalok részvételi aránya és így a diplomások társadalmon belüli aránya.” Vagyis a FIDESZ felsőoktatás ellenes politikája, az államilag finanszírozott férőhelyek drasztikus csökkentése, valamint az intézményekbe való bejutás megnehezítése, a bolognai rendszer szétverése – mind-mind felesleges, rossz lépések voltak. Különösen mert „A közpénzekből a diploma szerzésre történő ráfordítások nagy átlagban 8-9 szeresen térülnek meg.”

A jelenlegi felsőoktatási részvételt ráadásul az stratégia nemzetközi összehasonlításban alacsonynak tekinti. Mindennek fényében különösen meghökkentő a kormányzati felsőoktatási politika jelenlegi iránya, amely ezekkel a folyamatokkal szembe megy.

A fejezet végén hármas elvet fogalmaz meg a dokumentum, a reformoknak olyanoknak kell lenniük, amelyek fenntarthatók, megvalósíthatók  és a 2014-es választásokig látványosak legyenek. Ez utóbbi direkt politikai cél már-nevetséges is, hiszen aligha reális, hogy a választásokig hátralévő körülbelül 11 hónap alatt  ilyen jelentőségű változtatások a kormányzati felsőoktatási stratégián reálisak lennének. De persze nem lehetetlen, hiszen törvényt módosítani csak néhány hét, különösen ha társadalmi egyeztetés nélkül teszik képviselői egyéni indítvány formájában.

2. Egy a XXI. század követelményeinek megfelelő felsőoktatási rendszer – mint az átalakításokkal elérni kívánt célállapot – főbb jellemzői

Milyen új rendszert akar létrehozni a kormány a felsőoktatásban? Először is a felsőoktatási legyen hozzáférhető. Ennek kifejtése során már-már a Rákosi-rendszerre jellemző kérlelhetetlen szemléletmóddal találkozhatunk. Természetesen egy Orbáni idézet elhelyezése feltétlenül szükséges ahhoz, hogy kimondjuk a célt, miszerint „felsőoktatásban való részvétel a tanulás és a hallgatói lét időszakában – minden erre igényt tartó – fiatal számára fizetésmentes legyen.” Tehát nem ingyenes felsőoktatásról beszél az anyag, hanem arról, hogy a hallgatói lét időszakában ingyenes. És, hogy még inkább nyomatékos legyen az irány: „Azokban az országokban ahol ragaszkodtak az ingyenes felsőoktatás fenntartásához, a költségvetési korlátok előbb utóbb a hallgatói létszámok mesterséges korlátozásához is vezettek” Tehát kamu volt minden kommunikáció, ténylegesen leszámolt a kormányzat a valódi tandíjmentesség koncepciójával. Ami persze szakmailag nem irreális álláspont, ha azt az „apróságot” elfelejtjük, hogy a jelenlegi kormánypárt a tandíjmentességre építi a felsőoktatási politikáját és még egy szociális népszavazásba is belehajszolta az országot nem is olyan rég, többek között a tandíj felvetését is támadva ("Nem lesz tandíj") . Kérdéses ugyanakkor, hogy a hozzáférhetőség növelésének ürügyén tervezik e további államilag finanszírozott férőhely csökkentését és a teljes felsőoktatás átállítását a költségtérítéses modellre. Úgy tűnik igen. A dokumentum jól láthatóan ingyenes diákként aposztrofálja azokat, akik diákhitel igénybevételével tanulnak és a felsőoktatási fejlesztést azzal próbálja megvalósítani, hogy le kívánja dönteni az „adminisztratív akadályokat” a jogi „dereguláció” eszközével a költségtérítéses hallgatót tömeges felvétele elől. Ami nemcsak azt jelenti, hogy az a cél, hogy egy intézmény bármennyi költségtérítéses hallgatót felvehessen, hanem értelem szerűen az is, hogy ezáltal az államilag finanszírozott hallgatók aránya még tovább csökkenjen. Az, hogy ez a színvonal rovására is mehet nem ismert kockázat a stratégiában. Egészen egyszerűen meghökkentő az, hogy azokat a jogszabályokat, amelyek a felsőoktatás minőségét garantálják azáltal, hogy megszabják a kötelező oktatási és felszereltségi sztenderteket a felsőoktatásban – ezáltal maximálva természetesen a lehetséges férőhelyeket is – adminisztratív akadálynak tartja a készítő. A tehetetlen cinizmus kimondásra is kerül.”Az elv az, hogy ha az állam a korábban említett nyilvánvaló makrogazdasági okok miatt nem tud megfelelő finanszírozást biztosítani az intézmények számára, akkor mesterséges kapacitás szabályozásokkal és más mesterséges eszközökkel legalább ne gátolja őket abban, hogy költségtérítéses hallgatók képzése révén bevételekre tehessenek szert. (…)Az intézményekbe felvételiző és felvett állami ösztöndíjas és költségtérítéses hallgatóknak a jövőben csak az intézmény természetes kapacitáskorlátai és a józan ész szabhassanak határt.”

Tehát miként képzeli el a stratégia a rendszer finanszírozását? Egyrészt a megnövekedett költségtérítéses hallgatókból, másrészt normatavából (amit állami ösztöndíjrendszernek hív), aztán persze „a kutatás és a kiválóság szempontjából fontos funkciók fenntartásának finanszírozásával”, természetesen EUs forrásból és végül a sokat támadott PPP rendszer visszahozásával. Nos, itt is tetten érhető, hogy a PPP beruházások igenlése kapcsán simám elhallgatja azt a tényt a dokumentum, hogy a fidesz gyakorlatilag e beruházási fogalom megjelenése óta folyamatosan támadja azt az elvet, hogy van létjogosultsága a PPP beruházásoknak. Mind ellenzékben, mint pedig az ezt megelőző választási kampányban sokszorosan kiálltak az ellen, hogy PPP formában valósítsanak meg beruházásokat, fejlesztéseket.

Szenteljünk egy kis figyelmet a normatíva rendszer tervezett átalakításának is. A stratégia hosszasan és szórakoztatóan csapong, először arról ír, hogy milyen rossz is a normatíva, máshol meg arról, hogy nem is olyan rossz az. Végül a talált megoldás méltó a fideszhez: maradjon a normatíva, csak ne így nevezzük és kicsit legyen más. A normatív összeget nem egységes összegként kívánja kezelni a szerző, hanem differenciálni a tudományterületi besorolások, a képzési területek, intézménytípus, képzési szint (BSC, MA – az osztatlan képzésről nem szól az anyag,de gondolom ez is ide értendő) és a „Science versus Profession” elv szerint. Ebből gondolom kijönne egy nagyon átlátható,transzparens normatíva és ez képezné a finanszírozás alapját. Persze a szabályozásnál az is fontos, hogy ” meg kell tudni mondani, milyen képzésnek van értelme, milyennek nincs, melyik ad a munkaerőpiacon használható tudást, melyik nem”. Értelemszerűen az „értelmetlen szakok” nem kapnak állami támogatást. Az,hogy ezt kinek és milyen elv szerint „kell tudni” megmondani magam is kíváncsi lennék, de tekintve, hogy a stratégia tartalmaz racionalizációs szándékokat ( pl. a „szinonima szakok” összevonása).

A fejezet egyedüli előremutató része a felsőoktatási lemorzsolódás látásmódja. Feltárja a stratégia, hogy a lemorzsolódás nem pusztán a hallgató hibája – ahogyan a miniszterelnök állította, akkor, amikor élősködő, több évtizedig hallgató státuszban lévő egyetemistákról beszélt – hanem rendszerhiba, amelyen szükséges változtatni például azáltal, hogy növeljük az átjárhatóságot az egyes szakok között, így a képzésben való sikertelenség nem feltétlenül vezet a tanulmányok abba hagyásához, hanem lehet eredménye egy másik tanulmányi út elérésének is.

Az Uniós programok kapcsán semmi eredeti ötletet nem tartalmaz a dokumentum, a „TOP200 program” keretén belül pénzt kérünk a legjobb intézményeink fejlesztésére, ezen kívül pedig a vidéki felsőoktatási intézmények fejlesztése is napirendre kerül.

3. Működési hatékonyság: akadémiai autonómia, tulajdonosi és menedzsment szerepek, tulajdonosi kontroll, és professzionális menedzsment

A dokumentum kiindulópontja az, hogy óvatosan kell hozzányílni a kérdéshez, lényeges reform nem javasolt. Célként határozza meg, hogy egységes gyakorlat legyen a gazdasági management feladatkörében és az NGM-től az EMMI felé kell átcsoportosítani az intézmények gazdasági igazgatóinak munkáltatói jogosítványait. Az új igazgatókat „kancellárnak” hívják majd, a miniszterelnök bízza majd meg ezeket a személyeket egy egységes, egy időpontban történő kinevezési eljárásban. Ezek mellett viszont „vissza kell adni az egyetemi önkormányzati testületek (szenátus) rektorválasztási jogosítványát is.” A cél itt is látványos. Nagyon politikus módon úgy centralizálja a felsőoktatás gazdálkodását, hogy látszatengedményeket tesz. Teszi ezt oly módon, hogy megágyaz a Fideszben már a „trafikmutyi” kapcsán látott döntési eljárásnak: egyszerre, átláthatatlan módon hoz személyi döntéseke.

Összességében a hullámzó színvonalú dokumentumban valójában a FIDESZ oktatáspolitikájával való leszámolást láthatjuk. Feketén-fehéren kimondásra került, hogy a kormány által sokat támadott elvek – bolognai rendszer, PPP beruházások, felsőoktatási expanzió, vegyes finanszírozású rendszer – helyesek. Ennek fényében kijelenthetjük, hogy az a kísérlet, amelyet a kormányzat az előző években folytatott, hogy a felsőoktatást leszorítsa annak természetes fejlődési útjáról megbukott.

Ugyanakkor számos kérdés felmerül.

Milyen szakmai előírások lazításával kívánja elérni a kormány azt,hogy a költségtérítéses hallgatók számának csak a „józan ész” szabjon gátat?

Csökkentik e a kötelező oktatói létszámra vonatkozó szabályokat?

Megszüntetik e az emelt szintű érettségi kötelezettségét a felsőoktatásban?

Tovább csökkentik e az államilag finanszírozott férőhelyek számát?

A dokumentum letölthető innen is.

Ma reggel nagyon jó csapat jött össze azért, hogy segítsük egy kicsit az árvíz elleni küzdelmet. A Demokratikus Koalíció a Szolidaritás és az MSZP lelkes aktivistái pakolták a zsákokat, lapátoltak és elvégeztek minden elképzelhető munkát,amit ilyenkor lehet.

Reggel a munkaterület felé bandukolva tapasztalhattam, hogy a fővédvonalak megerősítése megtörtént a Királyok útján, Bús Balázs polgármesterrel összefutva pedig arról tájékoztatott, hogy minden megtesznek a katasztrófavédelem munkatársai és az önkéntesek is, hogy a gátak kitartsanak.

A Római Teniszakadémiánál először a magas vízállás döbbentett meg, később a zsákok pakolása közben a buzgárok elleni küzdelem nehézségeit tapasztaltuk meg. Jó volt azonban látni azt is,hogy milyen sok ember dolgozik önzetlenül azért, hogy másokat védjen. Jó érzés volt olyan közösségben dolgozni, ahol az önzetlenség,  a tenni akarás, a szolidaritás értéke egyetemleges volt.Köszönöm mindenkinek, aki velünk tartott a mai napon, köszönöm a szervezetést a Demokratikus Koalíció és a Szolidaritás mozgalom helyi vezetőinek. Úgy hiszem megint megmutattuk, hogy egységben az erő!

Az ELMŰ tájékoztatása szerint ma este 21 órától második lépcsőben az alábbi helyeken várható kb. egy órás áramszünet:

Királyok útja 43, 45, 47
Szent János útja 1, 3, 5, 7, illetve 2. (Az 5-ös számot végleg kikapcsolják)
Véglegesen lekapcsolják 21 órától a Temesvár utca 1, 3, 5, 7-11, illetve 2-8 számnál a szolgáltatást
A délután folyamán lesz még egy rövidebb áramszünet az átterhelés miatt a Királyok útja 46-142 között.

A kikapcsolás harmadik lépcsője vasárnap várható.

A hétvégén az MSZP a DK és a Szolidaritás közös kitelepülést tartott volna szokásainknak megfelelően, de az árvíz helyzet ezt felülírta, így szombaton 9-től, önkéntes alapon, közösen segítünk be az árvízvédelem felkészült szerveinek!

Kérünk mindenkit, aki tud, önkéntes munkájával segítsen bennünket!

Ami kellhet, ha jöttök:

-gumicsizma
-esőkabát
-kipihent fizikai állapot
-kitartás


A helyszín még kialakulóban van, ott segítünk, ahol a legnagyobb lesz a szükség. A jelentkezőket minden információval ellátjuk, de nagyjából arra kell számítani, hogy homoklapátolás + zsákolás lesz műsoron!

Akik az érintett területen laknak, azoknak értelemszerűen elsődleges otthonuk védelme, arra kérlek Titeket, mind az esetleges segítőket, mind az érintetteket, hogy jelezzétek, ha segíteni kell a kialakult helyzet miatt!
  Egyéb információt a kerületi DK, Szolidaritás, valamint a kerületi MSZP FB oldalán találhattok!

Aki jelentkezne segítőnek vagy információt szeretne, az megteheti ezt az info.bp03@gmail.com, vagy a bp03@mszp.hu e-mail címeken!

Sokan nem tudják,hogy az első Anyák Napját 1925-ben tartották Magyarországon. 90 évvel ezelőtt amerikai minta nyomán indult el az a kezdeményezés, hogy minden évben emlékezzünk meg azokról, akiknek szeretetét, ölelését, gondoskodását soha nem feledjük el.

Azt szokták mondani, hogy Édesanyánknak köszönhetjük az életünket. Persze hétköznapi értelemben is így van, hiszen Édesanyánk hoz a világra, majd táplál bennünket, de ha bele gondolunk,akkor azt érezzük, hogy az a törődés, az a szeretet és az a gyengédség, amivel körülvett bennünket Édesanyánk alapozza meg az életünket.

Ez az a Nap, amikor emlékezzünk arra,hogy mi mindent kaptunk Édesanyánktól. Az első amit megtanultunk tőle az, hogy a szeretet egy olyan forrás, amelyből ha minél többet merítünk, annál bővebb folyam támad belőle. De megtanultuk azt is,hogy ez a szeretet örökké elkísér bennünket, bárhol leszünk is.

Köszönet az Édesanyáknak!

Sokan mondják, az idei május elsején nincs mit ünnepelni. Három év kétharmados Fidesz kormányzás után mélyponton van a foglalkoztatottak száma Magyarországon. 500 ezer honfitársunk kénytelen külföldön megkeresni a kenyérre valót.  A Fidesz által módosított Munka Törvénykönyve rabszolgamunkára kötelezi a közmunkásokat, de kiszolgáltatja a hétköznapi dolgozót is a munkáltató kénye-kedvére.

Ma Magyarországon minden korábbinál nagyobb a munkanélküliség, kisebb a munkahelyi biztonság. Ma azok sem élnek jól, akik tisztességgel dolgoznak. Megjelent a dolgozó szegénység, miközben a pénz romlása fokozatosan felfalja bérünket. · A Fidesz kormánynak köszönhetően négymillió honfitársunk él szegénységi küszöb alatt, másfél millió mélyszegénységben, félmillió gyermek pedig éhezni kényszerül!

A munka ünnepének napja 2013-ban sem örömtelibb, mint tavaly a hétköznapi emberek számára, sőt: az Orbán kormány  által okozott problémák súlyosabbak, mint valaha.

A demokratikus oldal, a magyar baloldal, azon belül a legnagyobb, .legszervezettebb és legerősebb MSZP óriási felelőssége, hogy megállítsa azt az igazságtalan rombolást, amelyet Orbán Viktor pártja és kormánya hozott. Leváltsa ezt az igazságtalan rezsimet! Eltörölje az igazságtalan, egykulcsos Személyi Jövedelem Adót. Csökkentse az európai rekordszintre emelt ÁFÁ-t.

Ne legyenek többé közgépesített közpénzlenyúlások, a fideszes földoligarchák, elegünk van a Trafikkormányból!

Az MSZP egy európai és baloldali úton fogja kivezetni az országot a Fidesz által előidézett társadalmi válságból. Világos baloldali gazdaságpolitikai programot hirdettünk meg, amely a növekedésre és munkahelyteremtésre épül. Új munkahelyeket fogunk teremteni a dolgozóknak. Olyan új munkahelyek kellenek, amelyek tisztes bért biztosítanak az embereknek. El kell érni, hogy minden családban legalább egy kereső legyen, aki tisztes bérért dolgozik. Ez a feltétele annak, hogy a családok biztonságban élhessenek. Az MSZP a magyar munkavállalók pártján áll. Megváltoztatjuk a Munka Törvénykönyvét, csökkentjük a dolgozók kiszolgáltatottságát.

 Az MSZP reményt és biztonságok kínál mindenkinek!

Éljen Május 1, Éljen a Szolidaritás!